A szénhidrát és a sporttáplálkozás

Ahogyan a fehérjék esetében sem, úgy a szénhidrátoknál sem jelenthető ki pontosan, kinek milyen mértékű és arányú szénhidrátbevitel jelenti a tökéletes megoldást. A szükséges szénhidrát mennyiségét inkább az szükséges erőkifejtés mennyisége határozza meg; ilyen módon pedig különbséget kell tennünk felkészülési, erőnléti vagy versenyidőszakok között. Ha pedig még nem lenne elég bonyolult, figyelembe kell venni a sportoló testalkatát, testzsír százalékát és az életkorát is.

A szénhidrátok remek energiaforrások, ám a nem felhasznált mennyiség jelentős része lipidként rakódik le, azaz hízás történik. Nehéz meghatározni az optimális arányt, de nem lehetetlen. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik az erőszint fenntartására; a sportolók ilyen módon egyenletes teljesítményre képesek.

Szénhidrát és szénhidrát között különbségek vannak. A növényi rostok, illetve az úgynevezett komplex szénhidrátok jelentik az ideális választást, a cukrok pedig (szőlőcukor, cukor, méz) pedig másodrangú alternatívát.

A szénhidrátok tárgyalása nem lehetne teljes az úgynevezett glikémiás index (GI) említése nélkül. A GI nem más, mint a százalékos arányban kifejezett mutatója annak, hogy egy adott élelmiszer milyen mértékben emeli a vércukorszintet étkezést követően a szőlőcukor vércukor emelő hatásához viszonyítva.